Virágnyelven

Gyengéden cirógatsz, akár a napfény
Ne játssz velem, kérlek, égi tünemény.
Kinyújtom kezeim, s megérintelek
Annyira közel vagy, mégsem értelek
Bár ne jönne el megint a holnap
A szerelmem egyszerűen csak te vagy...
Ha majd adsz valamit ne legyen formája
Mert összetörik az is... és akkor mindhiába...
Gyönyörű virágok szétszórva körben
A boldogság törékeny s máris elröppen
De a szerelmem az csak te maradsz
Virágok nyelvén magadhoz szólítasz...
Magadhoz szorítasz...
Ha már végül én is haldoklom
Legalább általad történjen halálom.
Legszebb virágom...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon