Virágnyelven Gyengéden cirógatsz, akár a napfény Ne játssz velem, kérlek, égi tünemény. Kinyújtom kezeim, s megérintelek Annyira közel vagy, mégsem értelek Bár ne jönne el megint a holnap A szerelmem egyszerűen csak te vagy... Ha majd adsz valamit ne legyen formája Mert összetörik az is... és akkor mindhiába... Gyönyörű virágok szétszórva körben A boldogság törékeny s máris elröppen De a szerelmem az csak te maradsz Virágok nyelvén magadhoz szólítasz... Magadhoz szorítasz... Ha már végül én is haldoklom Legalább általad történjen halálom. Legszebb virágom...
